A kínai acélgyárak ma már többnek tartják az eladásokat, mint a nyereséget Magyarország

A kínai acélgyártók annyira eltökéltek, hogy nemkívánatos fémek hegyét rakják ki a világra, hogy a profit már kevésbé fontos, mint az eladások.

Az évek óta tartó kapacitásbővítés után, hogy lépést tudjon tartani a növekvő hazai kereslettel, a világ termelésének felét adó kínai malmok a hazai gazdaság lassulásával Ázsiában, Európában és Amerikában vevők felé fordulnak. A Bloomberg Intelligence adatai szerint az alacsonyabb árak miatt az acéltermékek exportja idén októberig 25 százalékkal 92 millió tonnára nőtt, így az idei üzemi veszteség eléri az 537 dollárt tonnánként.

A Standard & Poor's Ratings Services becslése szerint a roham globális többletet eredményezett, amely valószínűleg évekig kitart. Indiában, ahol a kormány szeptemberben 20 százalékos adót vetett ki az olcsó import felfutásának lassítása érdekében, a kínai malmok csak csökkentették az árakat a szállítmányok áramlásának fenntartása érdekében, ami azt jelenti, hogy valószínűleg körülbelül 90 dollárt veszítenek tonnánként a mumbai székhelyű JSW szerint. Acél. A Kínából érkező alacsony költségű európai kínálat arra kényszerítette az ArcelorMittal gyártót, hogy csökkentse profit-előrejelzését és felfüggesztse az osztalékot, miközben a vezető amerikai acélgyártó, a Nucor kapacitásának 35 százalékát kihasználta.

"Kínával az a probléma, hogy bármilyen áron akarnak eladni, nem viselik el az őket ért veszteségeket" - mondta Seshagiri Rao, a JSW Steel, India harmadik legnagyobb acélgyártójának pénzügyi igazgatója. Ez egy "tisztességtelen kereskedelem" stratégia, mondta Rao.

A vezető kínai acélgyártók ragaszkodnak az ellenkezőjéhez, megjegyezve, hogy a túlzott kapacitás globális probléma, amelynek megoldása időbe telik.

"Kína nem ösztönzi az acélexportot, és a kínai acélgyárak a teljes versenypiacon állítják elő és adják el termékeiket" - mondta Zhu Guangsheng, a China Iron & Steel Association tisztviselője, aki a média kérdéseivel foglalkozik. "Az, hogy egy ország vagy régió nehézségeit egyszerűen kínai vállalatoknak tulajdonítsák, nem felelős" - mondta Zhu egy csütörtöki interjúban, hivatkozva a csoport november 25-i nyilatkozatára.

Az indiai kormány szerdán jelezte, hogy heteken belül újabb korlátozásokat vezetnek be az acélimportra vonatkozóan. Aruna Sundararajan acélipari miniszter szerint kibővülhet a 20 százalékos védőadóval terhelt termékek kosara, aki szerint az ország dömpingellenes vámokat is kivethet.

Más országok szabályozói is fellépnek. Egy hónappal ezelőtt az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma 236 százalékos vámot javasolt öt kínai vállalat, köztük az Angang Group Hong Kong és a Baoshan Iron & Steel korrózióálló acél importjára. Akkoriban Baoshan tisztességtelennek nevezte az illetéket, és azt mondta, hogy az árazás a piaci erőkön alapul.

A Tata Steel bezárta az utolsó nagyolvasztót Észak-Angliában, és ezzel 1200 munkahelyet szüntett meg a magas energiaköltségekre és az olcsóbb importra hivatkozva. Az Eurofer néven ismert Európai Acélszövetség kijelentette, hogy mindaddig, amíg Kína kiszorítja többletét a globális piacon, "a hagyományos kereskedelmi áramlások továbbra is torzulnak, fűti a tonnatartalomért folytatott harcot, a diszkontálást, miközben az árrés eróziójához vezet".

A kínai malmok megengedhetik maguknak, hogy alákínáljanak a versenytársaknak, mert a kormány exportengedményeket és támogatásokat biztosít a termeléshez – mondta a Cola. A Metal Bulletin adatai szerint a melegen hengerelt tekercs tonnánként 284 dollárba került Kínában, míg ugyanez a termék az Egyesült Államokban 330 dollár, Indiában pedig 420 dollár volt.

A világpiaci árak zuhanása áldás volt a gyártóknak, akik szerint a kínai szállítmányok továbbra is vonzó alternatívát jelentenek, mivel sokkal olcsóbbak, mint a hazai acél.

A kínai gyártók még többlet mellett is lassan hozzáigazították a kibocsátást. A BMI Research november 30-i jelentése szerint sok acélipari vállalat olyan regionális önkormányzatok tulajdonában van, amelyek "jelentősen vonakodnak" az üzemek bezárásától vagy a kapacitáscsökkentéstől, mert ez munkahelyek leépítését jelentené egy olyan időszakban, amikor a gazdaság lassul.

Az elmúlt két évtizedben Kína bővítette kapacitását, miközben a gazdaság több mint 9 százalékkal nőtt évente, és az ország a világ legnagyobb fémfelhasználójává vált, mivel városokat, autókat, hidakat és fogyasztási cikkeket épített. A nyersacél termelése 12 és 1990 között több mint 2014-szeresére nőtt, és valószínűleg tavaly tetőzött 823 millió tonnával a Kínai Vas- és Acélszövetség szerint.

Miközben a termelés hanyatlásnak indult, a kereslet csaknem ilyen gyorsan esik, a gazdaság növekedése pedig az elmúlt negyedszázad leglassabb üteme. Az Acél Világszövetsége szerint a hazai felhasználás idén 3.5 százalékkal 685.9 millió tonnára csökken. A Bloomberg Intelligence becslése szerint a növekvő belföldi többlettel a kínai export idén meghaladja a 110 millió tonnát, ami több, mint Európa négy legnagyobb termelője együttvéve.

A túlzsúfoltság arra kényszerítette Japán két legnagyobb gyártóját, a Nippon Steel & Sumitomo Metalt és a JFE Holdingst, hogy csökkentsék az idei pénzügyi évre vonatkozó profit-előrejelzéseiket, mivel csökkentik az exportárakat, hogy versenyezzenek az ázsiai kínálattal.

"Nem gondoljuk, hogy az iparág túlzott kapacitása egyhamar megoldódik" - mondta Katsuhiko Ota, a Nippon Steel ügyvezető alelnöke. "A jelenlegi feltételek valószínűleg a strukturális reformok végrehajtásáig fennmaradnak. A globális acélipar nagyon nehéz idők elé néz."